
Nagyon röviden, két nagyobb társaság van, aki a városi szegénységgel pillanatnyilag behatóbban foglalkozik. Az első társaságot, akik számomra nem túl barátságosak, kultúralistáknak hívják. Ők azt mondják, hogy a szegénység oka valami egyéni szinten megtalálható, kulturális oknak tudható be. A tipikusan szegényekre jellemző kulturális minta az, ami őket tartósan a szegénység helyzetében tartja: másak az értékeik, más az pénzzel való viszonyuk, a szegénység kultúrája jellemző rájuk. Ez nem olyan szimpatikus nekem, mert egy sor olyan dolgot nem vesznek figyelembe, ami a kérdést artikulálja. A másik nagy iskola, vagy magyarázó elméleteknek a sora, amely a szegénységgel foglalkozik, az az úgynevezett strukturalizmus.
Péter László, szociológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszékének adjunktusa. Kutatási területe: szegénység, közvélemény szociológiája, politikai kultúra