Az új technológiák fejlődésével a 21. századra az életünk elméletileg teljesen átláthatóvá vált. Korunk egyik legégetőbb problémája az ún. „transzparencia"kérdése. Kinek van lehetősége, hatalma a másik életét megfigyelni? Mennyire engedhető meg beférkőzni a másik ember intimitásába a megfigyelés leplezett szándékával, hol húzódik a határ a magán- és a nyilvános szféra között? A kortás szkópikus rezsim és a hozzá rendelt technikai lehetőségek egyetemessé tehetik a kukkolást. De milyen árat kell ezért fizetni? A vizuális antropológián belül több évtizede elindított viták tanulságosak lehetnek a feltett kérdések szempontjából. A „láthatatlan kamerázás", avagy a szakzsargon szerint a „légy a falon" módszerének kritikájából kiderül, hogy a megfigyelés helyzete mindkét felet, a megfigyelőt és a megfigyeltet is egyaránt megváltoztatja. A közhiedelemmel ellentétben a megfigyelő tekintet tehát nemcsak a megfigyelés tárgyát, hanem mindkét felet roncsolja, így végsősoron az egész társadalmat. Könczei Csilla, néprajzkutató, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkara Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke egyetemi adjunktusa

Szöveges átiratot bezár

Eszmecsere a videóról