
Beteg lett az európai társadalom, hogy nem tud és nem akar felejteni? - hangzott el mintegy két évtizeddel ezelőtt a provokatív kérdés. Indokoltan - tehetjük hozzá, mert az utóbbi években környezetünkben lépten-nyomon tapasztaljuk az emlékezési gyakorlat fokozódását, az emlékezésről, az emlékezetről szóló szakmunkák számának gyarapodását. Az előadó évek óta figyeli a 19-20. század emlékezési habitusait. Az előadásban az ezzel kapcsolatos kérdéseket veti fel és szemlélteti erdélyi pédákkal.
Keszeg Vilmos, néprajzkutató, egyetemi tanár, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkara Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének vezetője
Szöveges átiratot bezár
Néhány évvel ezelőtt az egyik közismert erdélyi író születésnapi rendezvényére hívtak meg, egy előadást kellett taratanom egy falu református templomában. A novelláit olvastam végig, és arról tartottam az előadást, hogy az etnográfiai hitelesség, mint a novellák, a művek mögötti világ, hogyan jelenik meg írásaiban. Tudtam azt, hogy a szépirodalom is igényt tart arra, hogy a társadalomleírás egyik hiteles módozataként, alakzataként olvassák. Mégsem voltam eléggé felkészülve arra a helyzetre. (részlet)