A 19. században, és a múlt század első néhány évtizedében az európai nagyvárosi társas élet egyik legjellegzetesebb formája a félnyilvánosság szféráját jelentő kávéház, mely jellegzetes polgári „intézményként" egyike az Osztrák-Magyar Monarchia által hátrahagyott legszebb emlékeknek.

Az előadás tárgya a hagyományos szemléletű történetírás által sajnálatos módon mellőzött kutatási területek közé tartozik. Míg a magyarországi művelődés- és irodalomtörténet kutatóinak fiatalabb nemzedéke már a nyolcvanas évektől kezdődően újszerű megvilágításba helyezte a kávéház-tematikát, konferenciák, folyóiratok foglalkoztak behatóan e kérdés megannyi vetületével - Erdélyben csak elvétve találni erről szóló írást. Jobbára az irodalmi berkek mutatnak fogékonyságot az újszerűség iránt, a történészek figyelme többnyire a klasszikus történetírói területek és módszerek felé irányul. Választott témám a társadalom-, város-, ipartörténet tárgykörébe éppúgy beletartozik, mint a művelődés, mentalitás és a hétköznapok történetébe. Éppen ezért képezheti e vizsgálódás a hagyományos, kvantitatív szemléletű történetírás és az antropologizáló, narratív természetű vizsgálódások érintkezési felületét.

Eszmecsere a videóról