A szociális struktúrák, mint például a család, mindennapi életünk részei, s ritkán gondolkodunk el rajta, hogy miként alakulhatott ki egy ilyen rendszer, milyen előny származhat ezekre a rendszerekre jellemző kooperációból. A társas életmódú élőlények közül egyes csoportok, jelesül a hangyák esetében ugyanakkor sajátos jelleg társul a szociális életmódhoz: a kolónia tagjainak nagy része (a dolgozók), nem szaporodik, hanem a szaporodó egyed (a királynő) utódait neveli. Ez az reproduktív munkamegosztás. A szaporodási képesség dolgozó kaszt általi „feladása" úgy tűnik kulcsfontosságú a hangyák társas életmódjának kialakulása és sikere szempontjából.

Amennyiben azonban az evolúció sarokkövének a jó tulajdonságok szaporodás révén való átörökítését tekintjük, akkor a sterilitás evolúciós előnye evolúciós paradoxonná válik. Az előadás keretében arra próbálunk fényt deríteni, hogy milyen sajátos evolúciós hozadékok származhatnak mégis a szaporodás képességének feladásából és hogyan oldható fel az előbb említett paradoxon.

A külső szemlélő számára egy hangyakolónia maga a tökéletesen működő rendszer, amelyben egyöntetű harmónia uralkodik a kolónia tagjai között. Valójában a szaporodásbeli munkamegosztás nem iktatja ki a rendszer kohézióját kikezdő reproduktív konfliktusokat: a dolgozók között és a dolgozók, valamint a királynő között fennáll az érdekellentétek lehetősége. Melyek lehetnek ezen konfliktusok forrásai? Arra is fény derül, hogy szociális metastruktúrák, azaz kolóniákból összeálló rendszerek is kialakulhatnak hangyák esetében.

Markó Bálint, biológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Biológia és Geológia Karának adjunktusa

Szöveges átiratot bezár

Eszmecsere a videóról