A szögletes fogsorú gőték (Hynobiidae) a tetrapodák egyik legősibb családja. Mai elterjedési területük az ázsiai kontinensre korlátozódik és az ehhez a fejlődési vonalhoz köthető legidősebb fossziliák is innen kerültek elő. A késői miocénben (kb. 11,5 millió éve) Európában is megjelentek és egészen a negyedkorig maradtak fenn (összesen kb. 10 millió évet). Kelet Európát leszámítva, az eddigi fosszilis maradványok kizárólag a Kárpát-medencéből kerültek elő (Felsőtárkány 3 , Tardosbánya, Polgárdi 4, Osztramos 1, Betfia 9), a csoportnak tehát csak részben sikerült az Európai kontinenst meghódítani. A legjobb megtartású leletek Polgárdi 4-ről és a Betfia 9-es lelőhelyről kerültek ki, amelyek alapján két új fajt írtunk le, a Parahynobius kordosi-t és a P. betfianus-t, amelyek feltehetően a Hynobius-csoport fejlődési ágához tartoztak. Egyes feltételezések szerint a fenti csoport részben vízhez kötött életmódot folytatott, így a késő miocén kezdetének viszonylag meleg és nedves éghajlata elősegíthette az Ázsiából való nyugati irányú terjeszkedésüket. Túlélési esélyeiket az állóvizekhez köthető szaporodás és a nagyobb számú peterakás növelhette. Kipusztulásukat a negyedkori gyökeres klímaváltozás és a belső megtermékenyítésű farkos kétéltű csoportokkal szembeni ökológiai hátrány okozhatta. Venczel Márton, paleontológus, a BBTE Biológia és Geológia Karának óraadó tanára

Szöveges átiratot bezár

Eszmecsere a videóról